⒈ 大声斥责;吆喝。
⒈ 大声斥责;吆喝。
引唐 陆龟蒙 《奉酬袭美先辈吴中苦HRef=https://www.xuegushici.com/list/yu/ target=_blank class=infotextkey>雨一百韵》:“而我正萎痿,安能致呵咄?”
宋 司HRef=https://www.xuegushici.com/list/ma/ target=_blank class=infotextkey>马光 《出都日涂中成》诗:“徐驱款段HRef=https://www.xuegushici.com/list/ma/ target=_blank class=infotextkey>马,放轡不呵咄。”